Róma 7:7-25

7Mit mondjunk tehát? A törvény bűn? Szó sincs róla! Viszont a bűnt nem ismerném, ha nem ismertem volna meg a törvény által, és a kívánságot sem ismerném, ha a törvény nem mondaná: „Ne kívánd!” 

8De a bűn, kihasználva a parancsolatot, mindenféle kívánságot szült bennem. Mert a törvény nélkül halott a bűn. 

9Én törvény nélkül éltem egykor. Amikor azonban eljött a parancsolat, a bűn életre kelt, 

10én pedig meghaltam, és megértettem, hogy éppen az életre adott parancsolat lett halálommá. 

11Mert a bűn, kihasználva a parancsolatot, megcsalt engem, és megölt általa.

12A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó. 

13Akkor a jó lett halálommá? Szó sincs róla! Hanem a bűn, hogy bűn volta nyilvánvalóvá legyen, a jó által hoz rám halált, hogy így a parancsolat által a bűn bűnné legyen.

14Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: a bűn rabszolgája. 

15Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. 

16Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó. 

17Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. 

18Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, hiszen az akarat megvolna bennem a jóra, de nem tudom véghezvinni azt. 

19Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. 

20Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn.

21Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszra van lehetőségem. 

22Mert gyönyörködöm Isten törvényében a belső ember szerint, 

23de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. 

24Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? 

25Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének.