Elhangzott a Montázs Kávézóban, 2018. január 28-án.

Lukács 22,54-62

54 Miután pedig elfogták őt, elvitték és bekísérték a főpap házába. Péter pedig távolról követte. 55 Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük. 56 Amint ott ült a tűz világánál, meglátta őt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt: “Ez is vele volt.” 57 Ő azonban letagadta, ezt mondva: “Asszony, nem ismerem őt!”58 Röviddel ezután más látta meg, és rászólt: “Te is közülük való vagy!” De Péter így válaszolt: “Ember, nem vagyok!” 59 Körülbelül egy óra múlva másvalaki is bizonygatta: “De bizony, ez is vele volt, hiszen ő is Galileából való.”60 Péter azonban ismét tagadta: “Ember, nem tudom, mit beszélsz.” Még beszélt, amikor hirtelen megszólalt a kakas. 61 Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: “Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” 62 Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.

Lukács 22,31-34

31 “Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, 32 de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait.” 33 Ő erre így válaszolt: “Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba is!” 34 Jézus azonban ezt felelte: “Mondom neked Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz engem.”