Elhangzott a Montázs Kávézóban, 2017. június 18-án.

124. és 129. Zsoltár

“Vallja meg ezt Izrael…”

Meghivatkozott igék:  1 Tim.4,13;  Zsolt. 143,8;  Róma 10,9-10;  1 Ján. 4,15;  2 Tim. 2,14;  Fil. 2,11

Hálaadás szabadításért

1Zarándokének. Dávidé. Ha nem lett volna velünk az ÚR – vallja meg ezt Izráel! -,
2ha nem lett volna velünk az ÚR, amikor ránk támadtak az emberek,
3akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, úgy fellángolt haragjuk ellenünk.
4Akkor elsodortak volna a vizek, átcsapott volna rajtunk az áradat.
5Átcsaptak volna rajtunk a tajtékzó vizek.
6Áldott az ÚR, aki nem adott oda minket martalékul fogaiknak!
7Lelkünk megmenekült, mint a madár a madarász tőréből. A tőr összetört, és mi megmenekültünk.
8A mi segítségünk az ÚR nevében van, aki az eget és a földet alkotta. Zsoltárok 124.

Sion ellenségei megszégyenülnek

1Zarándokének. Sokat gyötörtek ifjúságom óta – vallja meg ezt Izráel! –
2sokat gyötörtek ifjúságom óta, mégsem bírtak velem.
3Hátamon szántók szántottak, hosszú barázdákat hasítottak.
4De igazságos az ÚR: elvágta a bűnösök kötelét.
5Megszégyenülnek, meghátrálnak majd Sion gyűlölői mind.
6Olyanok lesznek, mint háztetőn a fű, amely elszárad, mielőtt kitépnék.
7Nem szedi marokra az arató, sem ölébe a kévekötő.
8Nem mondják az arra járók: Legyen rajtatok az ÚR áldása, áldunk benneteket az ÚR nevében! Zsoltárok 129.