Rólunk

Isten szólt és ma is szól a Biblián keresztül az emberekhez, ezért nincs csend és sötétség az univerzumban. Mivel a teljes Szentírást Isten ihlette, úgy tekintünk rá, mint végső tekintélyre. (2Timóteus 3:15-16, 2Péter 3:15-16)

Ez azt jelenti, hogy amikor kérdések merülnek fel bennünk és döntések előtt állunk, a Bibliát kutatjuk, mert megbízható, és elegendő, az élet minden fontos kérdésére választ ad. (Apostolok Cselekedetei 17:11)

Azt is jelenti, hogy nem egy tekintélyelvű gyülekezet vagyunk, és nem is a hagyományok irányítanak minket, bár fontosnak tartjuk a Biblia tanításával megegyező hagyományokat, hanem a Biblia, Isten kijelentése a legfontosabb mérce. Nem a legnépszerűbb, vagy a legpraktikusabb választ keressük, hanem a bibliai igazságok fényében vitatjuk meg a kérdéseket.

Az egész Biblia az evangéliumról szól, az evangélium pedig Jézus Krisztusról, Isten egyetlen fiáról. Ő 2000 évvel ezelőtt emberré lett, és itt a földön egy tökéletes életet élt, meghalt a bűneinkért, feltámadt a halálból és most Istennel együtt uralkodik az egész világ fölött.

Mindenkinek szüksége van Jézus Krisztusra (Apostolok Cselekedetei 10:43), mert nem minden vallás vezet Istenhez. Egyedül Jézus kereszthalálán és feltámadásán keresztül juthatunk el Hozzá. Jézus ezt mondja János evangéliumában: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki se mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (János 14:6) Ez az evangélium, az örömhír, ebben rejlik Isten ereje.

Az evangélium radikálisan megújítja, és folyamatosan formálja az életünket, amikor hit által kapcsolatba kerülünk Istennel. (Efézus 2:8-9, 1Péter 1:23, Róma 8:29)

Akkor kezdődik el az igazi keresztény életünk, amikor felismerjük, hogy bűnös emberek vagyunk (önzők, irigyek, büszkék, hitetlenek, aggodalmaskodók, türelmetlenek, szeretetlenek stb.), és szükségünk van valakire, aki a bűneink terhétől mentesít bennünket. A probléma bennünk van, a szívünkben, a megoldás viszont rajtunk kívül. Ő Jézus Krisztus, aki meghalt a bűneinkért, hogy nekünk ne kelljen a büntetést elszenvedni. Amikor megértjük ezt az igazságot, és elfogadjuk azt a szeretetet, amit nem tudunk kiérdemelni, helyreáll a kapcsolatunk Istennel, és ez kihat a körülöttünk lévő kapcsolatainkra is. Gyógyulni kezd az életünk. Egyre inkább látjuk azt az ellentmondást, hogy sokkal bűnösebbek vagyunk, mint gondoltuk, de Isten ennek ellenére sokkal jobban szeret, mint ahogy azt el tudtuk volna képzelni. Az e fölött érzett hála megtermi az örömöt az életünkben, és azt a belső késztetést, hogy Isten akaratát akarjuk cselekedni (1 János 4:10, Galata 2:20).

Gyülekezetünk fő küldetése az evangélium hirdetése mellett az, hogy tanítsuk az egész Bibliát. (Máté 28:18-20)

Szeretnénk, hogy a gyülekezeti tagok ne csak gyógyuljanak, hanem kezdjenek növekedni hitükben, megtalálják, hogy miben tehetségesek, felelősséget tudjanak vállalni és kezdjenek segíteni, tanítani és vezetni másokat. (Efézus 4: 11-16, 2 Timóteus 2:2)

Emiatt gyülekezetünkben kiemelt szerepet kap a folyamatos képzés, ami egymásra épülő elemekből áll. Tanítani fogunk a Biblia fő üzeneteiről, az evangéliumról, a lelkigondozásról, a különböző világnézetekről, a kereszténység alapelveiről, a keresztény vezetési elvekről, stb.

Minden vasárnapi Istentiszteleten az a végső célunk, hogy a Biblia magyarázatán, imádságokon, és a zenén keresztül újra átéljük az evangéliumot és megpihenjünk, mert ez a nyugalom napja. Az értekeink közül ez a legfontosabb, mert ez meghatározza a többit.

Miért fontos, hogy minden héten újra és újra átéljük a nyugalom napját?

Mert a hétköznapokban, amikor levesszük a szemünket Istenről, akkor elkezdünk bízni olyan földi dolgokban, amik boldogságot ígérnek és értelmet kínálnak az életünknek (pl. hatalom, karrier, pénz, emberi kapcsolatok, kényelem, mások véleménye, gyermekünk, stb). Sokszor akaratlanul és tudat alatt ezeket a dolgokat tulajdonítjuk a legértékesebbnek a szívünkben, és kezdünk aggódni, sőt félni, hogy elveszítjük őket, vagy mindent megteszünk, hogy megszerezzük azokat. Olyanokká válunk, mint a szenvedélybetegek, akik vágyakoznak, és ha megkapták, amire vágytak, egy pillanat múlva már nem örömöt, hanem ürességet és újabb hiányt éreznek. Amikor Istent imádjuk, igazi szívbeli békességet és boldogságot tapasztalunk, mert Ő tudja megelégíteni a lelkünket, bátorít, felemel, szeretetével meggyőz minket.

A legfontosabb jele, hogy Jézus Krisztus követői lettünk, az, hogy szeretjük egymást (János 13:34-35). Isten nem csak arra hív bennünket, hogy vele legyünk kapcsolatban, hanem egymással is.

Ez azt jelenti, hogy amikor valakinek az élete az evangélium által megváltozik, Krisztust kezdi követni, akkor nem csak Istennel kerül szeretet kapcsolatba, hanem tagja lesz Jézus Krisztus családjának is, melyben Jézus a családfő. A mi gyülekezetünkben nem csupán közösségbe akarunk járni, hanem közösségben szeretnénk élni egymással.

Gyülekezetünk tagjának lenni azt jelenti, hogy valaki kimondja: „számíthattok rám”, a gyülekezet pedig innentől kezdve számon tartja és gondot visel róla.

Az igazi közösségi élet nem csak egyszer egy héten, vasárnap reggel zajlik. Nagyon jó találkozni mindenkivel és befogadni az újonnan érkezőket vasárnaponként, de a valódi közösséget legjobban kis csoportokban, az otthonainkban, a mindennapi életünkben lehet megélni (Apostolok Cselekedetei 20:20). Ezekben a kis csoportokban – amelyeket lelkileg érett tagok vezetnek -, lehet leginkább egymás hitét erősíteni, egymást bátorítani, egymás terheit hordozni, bűneinket megvallani és egymásnak megbocsátani. Akkor válunk igazán lelkileg éretté, amikor konfliktusainkat az igazsághoz ragaszkodva, szeretetben tudjuk kezelni. (Efézus 4:15).

Az egymás iránt érzett szeretet a fő jele annak, hogy Jézus Krisztus követői vagyunk, de ez nem csak egy érzés. Az igazi hit és szeretet mindig tettekben nyilvánul meg. Nem szeretnénk kirekesztők lenni, mert Isten számára minden egyes ember fontos (Jakab 2:1-4).

Nem az önmegvalósítás, pénz, hatalom, siker, kényelem, vagy az elismerés motivál bennünket. Mivel mindenki kapott Istentől tehetséget valamire (Róma 12), és mivel egy családban minden családtagnak megvan a saját felelőssége, azt szeretnénk, hogy mindenki megtalálja a helyét a gyülekezetben.

Gyülekezetünkben azokból a kipróbált emberekből lesznek a vezetők, akik megtanulták, hogy kell szeretetben, áldozatot vállalva támogatni másokat (1 Timóteus 3:4-5). Ők különleges felelősséget viselnek, amiről majd számot kell adniuk Istennek. (Zsidók 13:7) A vezetőket tehát nem a pozíciójuk miatt becsüljük meg és tiszteljük, hanem azért, mert magukat alárendelve segítik a gyülekezet tagjait testi és lelki szükségeikben.

Szeretnénk elérni azokat az embereket az evangélium üzenetével, akik még nincsenek kapcsolatban Istennel és megalapozni, megerősíteni, elmélyíteni hitüket Istenben. Hiszünk abban, hogy az evangélium gyökeresen megváltoztatja az egyes emberek életét, és ha az egyes emberek megváltoznak, akkor az a társadalom egészére is kihat.

A gyülekezet tagjait tanítani fogjuk, hogy ők maguk is tovább tudják adni az evangélium üzenetét a kereső embereknek és tudjanak beszélni másokkal hitük fontos alapkérdéseiről.

Különböző, a társadalom alapvető kérdéseivel (világnézetek, világvallások, erkölcs, az élet értelme, házasság, boldogság, szenvedés, halál, stb.) foglalkozó előadásokon keresztül próbáljuk felkelteni az emberek érdeklődését a kereszténység iránt. Bizonyosak vagyunk abban, hogy akik még nincsenek kapcsolatban Istennel, őket is foglalkoztatják ezek a kérdések, amikre szeretnénk választ adni. Hisszük, hogy Istennek életünk minden területe fontos, nem csak a lelkünk, ezért tartjuk feladatunknak, hogy felkészítsük gyülekezetünk tagjait, hogy a Biblia igazságait alkalmazni tudják saját életükben, környezetükben.

Istennek nemcsak a vasárnap a szent nap, hanem minden egyes nap. Nem választjuk szét a „szent” dolgokat a hétköznapiaktól, mert Jézus Krisztus nemcsak az emberek lelkét szeretné megújítani, hanem az egész világot.

Mivel a keresztény hit nem magánügy, hanem egy világnézet is, fontosnak tartjuk, hogy a kereszténység megjelenjen a társadalom minden területén, ott is, ahol ma csak kevéssé tapasztalható, mint pl. a médiában, a művészetekben, a munkahelyeken, stb.

Tanítjuk a gyülekezeti tagokat, hogy képviselni tudják Jézus Krisztust a társadalomban, mint keresztény pedagógusok, rendőrök, üzletemberek, szakmunkások, politikusok, édesanyák, stb.

Ugyanakkor nem elég arra tanítani a keresztényeket, hogy legyenek jó családtagok, gyülekezeti tagok, vagy vezetők, hanem segíteni kell őket, hogy teljesíteni tudják az Istentől kapott küldetésüket.

Nem gondoljuk naivan azt, hogy a kereszténység egyszer majd uralkodni fog a társadalom fölött. Nem politikai pártoktól, gazdag üzletemberektől vagy iskoláktól várjuk a megoldást. A bűnbe esett világ és a bűn, ami bennünk van sokkal nagyobb ellenfél. Jézus azt mondta, hogy az ő követői a világ sója. Ezért nem dőlhetünk passzívan hátra, vagy vonulhatunk ki a világból, hogy az már úgyis tönkrement. A sónak az egyik fontos szerepe, hogy megakadályozza az élelmiszerek elromlását, konzerválja, és jó állapotban megtartsa azokat. És ahogy elég egy kevés kovász, hogy a kenyeret megkelessze, hiszünk abban, hogy kevés keresztény is nagy hatást tud gyakorolni a társadalomra, hogy az ne menjen teljesen és véglegesen tönkre.

Mivel a mai társadalom és a kereszténység értékrendje, kultúrája nagyon különbözik egymástól, és változik, mindig a szemünk előtt tartjuk, hogy lefordítsuk a hétköznapi ember nyelvére az örök üzenetet, az evangéliumot. A körülöttünk lévő kultúra nem határoz meg mindent, amit teszünk, de érzékenyek vagyunk rá és odafigyelünk ezekre a különbségekre.

Ennek érdekében a Biblia üzenetéről szóló tanítások, a zene, az imádságok úgy hangzanak el, hogy egy hétköznapi ember is megérthesse. Igyekszünk azzal a tudattal beszélni, hogy mindig vannak köztünk nem keresztények is. Vonzóak szeretnénk lenni, nem pedig furcsák és érthetetlenek, akik sajátos nyelvezettel, titokzatos viselkedéssel elriasztjuk az érdeklődő embereket.

Azt valljuk, hogy nem magunkért vagyunk a gyülekezetben, hanem azokért, akik még nem ismerik Jézus Krisztust. Mivel nem magunkért vagyunk, szeretnénk támogatni és segíteni azokat is, akik a gyülekezeten kívül, de körülöttünk élnek. Örülnénk, ha a tetteink másokat Isten iránti hálára indítanának. Nem szeretnénk egy befelé forduló, keresztény szubkultúrában élni. Célunk, hogy segítsük a szegényeket és rászorultakat akkor is, ha nem értenek egyet az értékeinkkel, de örülnek, hogy itt vagyunk. Mi is örülünk Budapestnek és az a célunk, hogy jobbá tegyük az itt élők életét. Szeretnénk áldás lenni a város számára.

Rengeteg olyan munka van a társadalomban, amit keresztényeknek kellene megszervezni és csinálni: pl. börtön misszió, szegények megsegítése, abortusz és a pornográfia ellen való harc, a bevándorlókkal való foglalkozás, házasság-, és lelkigondozás, a társadalomban az igazságért folytatott harc, film klubok szervezése, stb.

A gyülekezetnek, mint intézménynek az elsődleges célja és hivatása hirdetni Isten Igéjét és az evangéliumot gyülekezeten belül és kívül, valamint tanítványokat, vezetőket és szolgálókat képezni.

A gyülekezet támogatja az egyes keresztényeket, intézményeket és szervezeteket, akik a fent felsorolt fontos szolgálatokat végzik. Ennek érdekében összefog más gyülekezetekkel és csoportokkal, ugyanakkor nem célja újabb intézmények létrehozása, fenntartása.

Gyülekezetünk fő célja, hogy minél több ember megismerhesse az evangéliumot, akik még nincsenek kapcsolatban Istennel és lehessenek ők is Jézus Krisztus követői, és nagy családjának tagjai. Ezért tudatosan ösztönözni és segíteni fogjuk gyülekezeti tagjainkat, hogy fogjanak össze, és Istenben bízva alapítsanak újabb gyülekezeteket lakóhelyük szerint.